Auckland City, az első hét

2012.10.17. helyi idő szerint délelőtt 10:00. Piros betűs ünnep.

Leszállás után az egyik stewardess odalépett hozzám, és azt mondta: "Apuka, gratulálok, nagyon jól kezelték a helyzetet, arany érmet érdemelnének!"  Ezen már csak mosolyogni tudtam. Csak engedjenek már ki :)

Hát mit is mondjak? Kis lépés az embernek... DE VÉGRE kiléphettünk a repülőből. Egyszerűen elmondhatatlan érzés volt! Megérkeztünk...

Táska hátamon, laptoptáskák vállamon, plüssállatok kezemben, a többi cucc nem rémlik, kinél volt. Orsi hozta a két gyereket. Mivel itt a babakocsit nem a repülő elejében tárolták, csak a csomagfelvételkor juthattunk hozzá. Meg is indultunk előre. Találkoztunk egy kis személyszállító járműszerűséggel is út közben, megkérdeztek, hogy elvigyenek -e. Mivel nem volt rajta sok hely, mondtuk menjenek csak. 15 perc gyaloglás és cipekedés után elgondolkoztam, lehet mégis be kellett volna vállalni. Sebaj, meg 5 perc séta, és elértük a bevándorlásiakat. Kitöltöttem a vámpapírokat, miszerint nem hoztunk magunkkal semmi veszelyes dolgot, leginkább nem élelmet vagy élőlényt (itt komolyan veszik a dolgot, lásd biosecurity), addig a feleségem sorba állt a két nagyon lefáradt gyerekkel meg a csomagokkal. Papírokat leadtuk, útlevelet megnézték, pár tesztkérdést feltettek (hol fogok dolgozni, mit csinál az aki ezt dolgozza), kaptunk pecsétet, bele kellett nézni a kamerába egyesével (itt is volt egy kis szünet, ugyanis amikor Emma került volna sorra, éppen nagydolgát intézte a pelusba, és meg kellett várni amíg befejezi), de végül beengedtek az országba. 

Újabb 5 perc séta és liftezés után találkoztunk a babakocsikkal és a csomagokkal. Gyerekeket tisztába tettük, csomagokat leszedtük a futószalagról, babakocsikat kibontottuk a fóliából amibe becsavartak őket, vettünk magunkhoz két taszigakocsit, csomagokat felpakoltuk, majd újult erővel elindultunk az átvilágításra. Hány perc alatt képes 2 felnőtt, 2 babakocsival, 2 fáradt gyerekkel, 2 laptoptáskával, 2 kézipoggyásszal  és 2 megpakolt rakodókocsival (melyeken 50-50 kilós táskák vannak) eljutni az átvilágítóba? Hát nem 2 perc alatt... Miközben a válaszon töprengtem, odaugrott hozzánk egy securitys, és kedvesen felajánlotta a segítségét. Így 3 perc alatt megérkeztünk. Mivel már mindenki elhagyta a repteret rajtunk kívül, ezért volt pár ráérő biztonsági fazon, akik hozzásegítették csomagjainkat a gyorsabb sugárkezeléshez. A kedves biztonsági hölgy utána is velünk jött, egészen a váróig segített kitolni a rakományt. Szerintem Odüsszeusz ha választhatott volna, 20 év bolyongás vagy 2 nap velünk töltött idő között, akkor is inkább kerülőúton ment volna haza Ithakába. 

Lényeg a lényeg. Itt vagyunk. Innen mar csak be kell jutni a varosba, de szerencsére TomD megígérte hogy kijön értünk, és bevisz. Szegénynek csak 1.5 órát kellett várakoznia ránk. Szóval vettünk gyorsan egy helyi Vodafone kártyát, mert a magyarról telefonálni csak aranyáron lehet, majd szóltam neki, hogy ne fusson el, de itt vagyunk. 3 körből bepakoltuk az autóba a cuccokat és az egész családot, majd beültem a baloldalra a vezető helyere az anyósülésbe, majd elindultunk. Időnként rápillantottam a család többi tagjára, akik hatul foglaltak helyett, és egymásra borulva vegetáltak. A cég által egy hónapig finanszírozott tömegszállásra megérkezvén, melyet tréfásan 4 csillagos szállodának minősítettek, örömhír fogadott bennünket. A beígért 14:00 helyett a szoba maris átvehető állapotban van. Táskák, feleség, babakocsi ki, gyerekek babakocsiba be, csomagok fel,  hála és köszönet Tamásnak, hotelba be, 10. emeletre fel.

Pár másodpercig gyönyörködtünk a kilátásban, majd hatalmas fürdést rendeztünk. Valami hihetetlenül jól esett felfrissülni :) Ezután gyomrunk hívószavának (korr) engedve, elmentünk bevásárolni. Hazaértünk, lakomáztunk, majd miután mindenki fáradt volt, ledőltünk aludni 1-2 órára. Történt ez délután 16:00 körül. Éjfélkor felkelve adtunk Bazsinak enni, kicsit beszélgettünk, és hasonló módon ledőltünk még 1-2 órácskára. Reggel 8-kor felkeltünk és megreggeliztünk.

Mint látjátok, az első nap nem volt túl tartalmas, evés, ivás, alvás. De azért történtek ám nagy felfedezések is, melyek a következő napokban is helytállónak bizonyultak. Az első alaptörvény amit megállapítottam az így szol:

Auckalandben (legalábbis abban a részében amit eddig láttam) nem ismerik a vízszintes szót.

Vagy a vízmértéket. Vagy elegük van abból hogy jobbra óceán, balra tenger, mind a kettő víz és van szintje is. Vagy csak simán utálják. Több elméletet is gyártottam munkába sétálva, (tetrist játszottak a földmunkások alapozáskor), de egy biztos. Itt amikor mész valahova, akkor a hagyományos 4 irány (előre, hátra, jobbra, balra) kiegészül a le meg fel segédirányokkal is. Igazi 3D feeling. Az utcák dőlésszöge és magassága néha olyan durva, hogy a következő sarkon lévő 5 emeletes ház tetejére is lefelé kell néznem. Nem panaszkodok, a napi testedzés megvan. Látnotok kellene bennünket, amikor 2 babakocsival nekiindulunk bevásárolni. Mindössze 2-3 hegymászás és pár száz méter séta az egész. Szó se róla, nem az volt kiírva a repülőtérre, hogy "Isten hozott, Alföld gyermeke", de azért szokni kell :)

A másik dolog az aucklandi tavasz. Csillagászatilag tavasz van. 16 fokos idő volt az első heten. De... Itt tavasszal bináris az időjárás. Hogy Pappito mestert idézzem: "Vagy esik, vagy esni fog". Ez 100%-ban lefedi a valóságot.

 

A szivárvány sűrűn látott vendég errefele.

Az fenti képen a Liverpool Street látható, ez az egyik legdurvább utca, amivel találkoztam. Sajna fotózni elfelejtettem, így a google mapstól kölcsönöztem a képet, ami még így sem adja vissza a valóságot. A lenti képeken pedig a Victoria Street és az Albert Street.

A leendő főnököm felhívott, hogy pénteken (ez történt csütörtökön) ugorjak be, így másnap meglátogattam a Vodafone épületét, melyet már sűrűn megnéztem a térképen. Beszélgettünk, körbevezetett, majd átvitt autóval a másik épületbe, melyben következő héttől dolgoznom kell, s leparkolt a 60 fokos dőlésszögű salakos parkolóba. Persze megint jobbról akartam beszállni, de hat a megszokás nagy úr. Az épületen kicsit meglepődtem, de  sokkal barátságosabb, mint a másik. Megkaptam a szolgálati laptopot és telót, dumáltunk a munkáról, családról, házkeresésről, etc. Szimpatikus arcnak tűnt. Visszavitt a főhadiszállásra, elköszöntünk, hazamentem. Orsi rántott husit csinált, úgyhogy ettünk egy jót.

Mivel az idő nem volt túl jó, ezért otthon maradtunk egész délután, csak estefelé tudtunk elmenni élelmet szerezni.

Az az igazság, hogy mióta itt vagyunk, rengeteget eszünk. Bazsi simán megeszi egy felnőtt adagját :) De a kajáról egy későbbi posztban...

Bevásárlás előtt beugrottunk adószámot csináltatni meg bankkártyát. Mindegyik művelet csak perceket vett volna igénybe, de a gyermekeink kiakadtak, így kicsit tovább tartott. :) Érdekes módon egyik helyen sem úgy reagálták le, hogy csúnyán néztek ránk és sugdolóztak a hátunk mögött, hanem időnként feltűnt egy alkalmazott, és hozott nekik papírt ceruzát, vagy matricákat.

Eltelt a péntek is, és jött a szombat. Szombaton az időjárás kevésbé volt változatos. Vagy omlott az eső, vagy csak szakadt. Így nem nagyon tudtunk kimozdulni. Szerencsénkre vasárnapra virradólag végre kisütött a nap, ezért elmentünk meglátogattuk azt az beachet, melyet a főnököm ajánlott.


Orakei Domain

 2-3 kilométer csak, de tuti ami tuti, kipróbáltuk a helyi buszt.

A helyi "BKV" egyik nevezetessége az, hogy sosem akkor jön a busz, amikorra ki van írva, hanem egyszer csak beesik. És le kell inteni, különben nem áll meg. Ámde minden megállónak külön száma van, SMS-ben le lehet kérni, hogy mikor jön a következő busz. Persze a kapott adat nem lesz pontos, de fő a technikai forradalom!

Summa summarum,  míg Magyarországon a rizikófaktor (nekem) általában az volt, hogy elérem -e azt a buszt, ami menetrend szerint megy (na jó, nem a 103-as buszt, azt szerintem az új-zélandiak exportálták Budapestre), addig itt az a kérdés, hogy vajon a busz tartja -e valamennyire magát a beosztáshoz. Ez kb olyan, mintha meteorológusok állították volna össze a menetrendet. Ahogy a helyi H. Bóna Márta vagy Aigner Szilárd klón mondana: "Kedves hallgatóink, holnap 32 fok várható, felhőtlen, derűs napsütéssel, a 90-es busz a Karangahape roadig 8:30-kor indul a 7040-es megállóból". Nyilván másnap csak 18 fok lesz, szakadni fog az eső, és a busz sehol.

Szóval álltunk a Quay Streeten, és 25 perc várakozás után meg is jött a busz. A buszsofőrök akiket eddig kifogtunk hihetetlenül udvariasak, segítenek felszállni, elzavarjak babakocsis, tolószékes utasoknak fenntartott helyen ülőket, nem indulnak el addig, amíg biztonságban le nem ült mindenki. Ez lehet, általában nem így van, de még nem tapasztaltam az ellenkezőjét. Az egyik buszsofőr megkérdezte, hogy honnan jöttünk, és mikor megmondtam hogy Hungary, a reakciója kellemes meglepetés volt. A "He?" helyett "Aahhh, the land of the Magyars!". Szóval minden éremnek két oldala van. A public transportation drága és kiszámíthatatlan, viszont udvarias sofőrökkel rendelkezik, akik nem csukják rád az ajtót. No de térjünk vissza az eredeti témához.

Nagyon jól éreztük magunkat. A 18-20 fokos kellemes időben a homokos-huzatos óceánparton sétáltunk, a gyerekek kagylót gyűjtöttek, Bazsi ha nem figyeltünk oda be is kapta azokat, majd kabátban figyeltük, ahogy a bennszülöttek összes erejükkel azon igyekeznek, hogy a 15 fokos meleg víz minél nagyobb százalékban érintkezzen testfelületükkel.

 

Utána áttértünk az út túloldalán található játszótérre, csúszdáztunk, és ettünk egy fagyit. Több család kivonult a jó idő alkalmából, volt aki hozott sátrat, mobil grillt, és családi BBQ partyt csaptak. Az egész játszótéren a sülő hús illata terjengett. A part menti grillezés, szabadban evés, nagyon menő dolog itt.

Estére eszünkbe juttatták, hogy a feleségem névnapja van, ezért Bazsit rábeszéltük, hogy lepje meg valamivel. Mondjuk... Hmmm... Tanuljon meg járni. Mivel Bazsi jóarc, teljesítette a kérést. Így a Balázs által veszélyeztetett dolgok szintje immáron 50 centiméterrel megemelkedett.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Boldog névnapot kedves feleségem! :)