Helensville

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szigetország, melynek legnagyobb városának központjától 50 km-re helyezkedett el egy kicsiny település, Helensville.

Egy Kanadából érkezett skót telepes, John McLeod épített itt egy házat, amit a felesége iránti tiszteletből "Helen's Villa" -nak nevezett el, majd ez az elnevezés elterjedt a környékre is. Így lett belőle Helensville. Ez egy kis városka (a 2006-os felmérés szerint lakóssága 2532 fő), az azokra jellemző tipikus kisvárosi hangulattal, melyen a Kaipara folyó halad keresztül a maga sajátos, részeges módján. Ezen a helyen tengetjük életünket immáron két hónapja, úgyhogy kicsit bővebben is írok róla.

Az emberek

Rögtön az első nap volt szerencsém megismerni Mikeot, a reggeli 6:56-os és esti 18:15-ös busz sofőrét, akinek többek közt azt is köszönhetem, hogy még nem sikerült elkésnem a munkából. Egyszer arra is volt példa, hogy kb. 200m hiányzott hogy elérjem a buszt, az elindult, de valamelyik utas kiszúrt a távolból, szólt a sofőrnek, aki a varos szelétől visszafordult, hogy felvegyen. Karácsonykor meg a sok csomaggal megrakodva szólt, ne szálljak le, elvisz a házunkig. 

Aucklandot Helensvillel a Ritchies buszvonala köti össze. Az út eléggé hepehupás és kacskaringós, ezert olyan férfi sofőröket alkalmaznak, akiknek súlya megakadályozza, hogy a busz elszálljon az útról. Persze ez csak a saját tapasztalataim alapján levont tanulság. Naponta 10 busz van oda és 10 vissza, szombaton hat, vasárnap meg egyáltalán nincs. Vasárnap senki se menjen sehova, vagy vegyen autót :)

Beköltözésünk után pár szomszéd is beköszönt, volt akitől kaptunk függönyt, gyerekjátékot, és segítettek elsajátítani a környékre vonatkozó sajátos dolgokat. Mint például az újrahasznosítható szemetet kék ládába kell tenni, melyet hétfőnként visznek el, a hulladékot pedig zöld zsákba, amiért pénteken jönnek. Hihetetlenül egyszerű és hatékony módszer a szemét elszállítására és költségének megtérítésére az, hogy a zöld zsák árában benne van a díj. Így mindenki annyit fizet, amennyi szemetet termel. Mivel nekünk nem volt kék ládánk, azt a városi tanácstól kellett volna elhoznunk, de szemetes srácok voltak olyan jó arcok, és hoztak egy párat.

 

Sok mindent rendelünk online, mert egyszerűbb, gyorsabb, és különben sem tudnánk elmenni munka után megvenni, max hétvégén. Időnként a postás csak bedobja a cetlit, hogy csomag érkezett, ilyenkor - ki hitte volna - el kell érte sétálni a postára. Na de volt olyan, hogy 30 kilónyi cucc érkezett. Elindultunk érte, lelkiekben jól felkészülve a cipekedésre, majd mikor a postás kisasszony rájött, hogy nincs autónk, és két babakocsival vagyunk. Hazaküldött minket, és munkaidő után elhozta a házunkhoz.
.

Amikor albérletre vadásztunk, elmentünk megnézni egy házat Avondaleben. Az ügynökre várni kellett, közben érkezett egy vetélytárs. Egy anyuka két fiával. Ez még tavasszal történt, volt vagy 20 fok, de az egyik gyereke mezítláb jött. Amíg vártunk vidáman elbeszélgettünk (Magyarországról a csárdás jutott eszébe), majd amikor megjött az ügynök, bementünk, és együtt megnéztük a házat. Eközben Emma rohangált, és játszott a fiúkkal. A srácok nagyon rendesek voltak. Kb 5-8 évesek múltak, de vigyáztak Emmára, hogy le ne essen a lépcsőről, és futkároztak vele a teraszon. Mikor elindultunk hazafelé, még azt is megbeszéltük, felkeressük a tánctanár hölgyet, aki másodállásban egy turiban dolgozik :)

A lányunknak fából készült babakonyhát akartunk venni karácsonyra a belvárosban. Jó nagyot, de legalább nehezet. Lebeszéltem a buszsofőrrel, hogy másnap felvinném a buszra, lehet -e. Mondta hogy persze. Elmentünk megvenni, mint kiderült, az utolsó darab volt, kicsit sérült is volt (szinte észrevehetetlen), akciós is volt, és 250 dollár helyett elvihettük 75ert. Nem akartam elhinni :) Eltettek nekem másnapra, mikorra a buszsofőrrel lebeszéltem. Másnap megyek, hozzák ki targoncán az üzlet elé, lelkiekben felkészülök arra, hogy elcipelem valahogy a buszig. A raktáros majdnem dobott egy hátast, mikor megtudta mire készülök. Mivel szerinte ez őrültség, nem engedte végrehajtani a tervemet. Mondta hogy hagyjam, munkaidő után elhozza (30km a táv bolttól a házig), 2 várossal lakik arrébb. És este tényleg meg is hozta, semmi fizetséget, ajándékot nem fogadott el cserébe.

Hihetetlenek itt az emberek. Eleinte nagyon furcsa volt... Bízzak rá nagy értéket egy idegenre, aki majd elhozza, stb? Itt ezt nyugodt szívvel meg lehet tenni. (Többször fordult elő, hogy otthagytunk egy csomagot véletlenül a postán, a mekiben, vagy a parkban. Sose lopták el, mindig meglett.)

Karácsony. Egy nyugdíjas házaspár kopog az ajtón, egyszer már beszeltem velük 5 percet, mikor beköltöztünk. Jöttek, hogy hoztak egy kis ajándékot a gyerekeknek. Persze a legnagyobb kupi közepette, mivel pont akkor érkeztek meg a cuccaink Magyarországról a konténerrel, és pakoltunk meg csomagoltunk. :) A csomag melle adtak egy borítékot képeslappal, melybe beleírták az alábbit: "Yo karácsonyt!"

A mellettünk lakó Justene meg segített karácsonyfát vásárolni és hazahozni.

Igen, kedves olvasó, tudom. Épp itt lenne az ideje annak, hogy egy saját autót vegyünk. Csak megnyugtatás képpen: Dolgozok az ügyön.;-)


Helensville "Downtown"

A belváros kb 500 méteren keresztül húzódik. Találhatunk 2 art coffeet, melyek igencsak hangulatosak kívül-belül, zöldségest, bevásárlóközpontot, takeaway kajáldákat, 100 forintos $2 -os boltot, postát, orvosi rendelőt, fogorvost, szülészeti központot, vasútállomást (ami már csak tehervonatokat fogad, az állomás épületéből éttermet csináltak), hoteleket és benzinkutat.

Gyorskajálda

A Countdown. Kicsit Sparos, kicsit Tescos, de mi szeretjük. (Muszáj, mert nincs más a környéken)

Az a bizonyos benzinkút

A benzinkút azért is érdekes, mert két hét alatt építették fel. Igen, itt két hét elég ahhoz, hogy a semmiből benzinkutat építtess.

Egy Art coffee, művészellátó egységgel.

A művészellátó. A háttérben a felhők már a közeli hegyeket ostromolják

A gyülekező felhők megmásszák a távoli hegyeket

Helensville, vasútállomás

Vonat

Egy másik Art Coffee

A folyó a hídról

 












A főutat Commercial Roadnak hívják, amit leginkább Kereskedelmi útnak lehet lefordítani. Ennek végéből nyílik a mi utcánk is.

 

Ezen az útvonalon jár a télapó is, mely szokás szerint decemberben pofavizitet tartott szerte a világban.  Még a déli féltekére is eljött, ahol ilyenkor a hatalmas puttony, vastag kabát, nagy szakáll és piros sapka bizony felér egy szaunával.

A karácsony


Ez volt az első karácsonyunk, melyet itt töltöttünk, nyár derekán, a térkép jobb-alsó sarkában. A képek a Helensville -i Christmas Parade keretén belül készültek.

Télapó itt van,

Hó(l?) a subája...

Az itteni fák kicsit különböznek az otthon megszokott fenyőfajtáktól. És nagyon hiányzott a hó is...

Kárpótlás gyanánt dec 24-én reggel megjöttek az otthonról hajóval kiküldött cuccaink 3 hónap utazgatás után. Neki is láttunk összehegeszteni a gyerekágyat, és leltározni.

Este megérkezett a Jézuska is :)

Másnap Orsi kalapjában rohangáltak a házban :)

Képek ömlesztve:





Az orvosnál

Eddig háromszor élvezhettük a helyi orvosi rendelő vendégszeretetét, melyet időpont előzetes foglalásával lehetett felkeresni, majd kb 30 percet várakoztattak. Oltást kértünk a gyerekeknek, meg bejelentkeztünk. Miután fogadtak, nagyon kedvesek voltak. Hosszas brainstorming után összeegyeztettük a magyar és új-zélandi oltási tervet. A kölkök szuri után lufit és szappanbuborékot kaptak :) Itt nincs külön gyermekorvos, egy doki van 0 éves kortól a végtelenig.

Az orvosi rendelő dombon van, stratégiailag fontos, szárazföldről jól védhető területen. Hogy biztosra menjenek, elhelyeztek egy repülőgép-elhárító ágyút is (a 2. vh emlékére)

Kaipara folyópartja melletti sétány

Nemrég bukkantam rá egy kis mesterséges sétányra, mely kb. 1 km mentén követi a girbegurba folyót, másik oldalról pedig félútig a vasúti sín kíséri. A későbbiekben tervezik tovább kiépíteni. Remélem hamarosan, mert nagyon hangulatos. Néhol földutakon vezet az ösvény, időnként fa hidakon és felüljárókon. Szép kis túra, kacsákkal, szemét nélküli, ápolt környezettel. Habár egy bevásárlókocsi hevert a vízben a kacsák között, de szerintem simán csak azzal járnak bevásárolni a szemközti Countdownba. Mindenesetre, hogy a kacsák ne haljanak éhen, fél kiló kenyérrel kínáltuk meg őket vacsorára.

Pár kép az útról:

 A jövőben a sétányt egész a vasútállomásig tervezik kiépíteni.

A ház

Új otthonunk egy 120 éves ház. Majdnem egyidős a várossal, ami most ünnepli 150. évfordulóját. Eliza Golden és pék férje lakott itt eleinte. Legutóbbi tulaj egy régész volt, aki csak hétvégente járt ide írni, és eltölteni nyugdíjas napjait. Majd megvette Frank, a mi főbérlőnk, és egyből kiadta nekünk. 

Eliza Golden (1840-1923)

  

A házat csak meseháznak nevezik ismerőseink, akiknek megmutattuk a képeket. Mi tagadás, jól is néz ki. Igaz, hogy fel lett újítva, és újra lett húzva az összes vezeték, de néhol centiméteres lyukakon szellőzik a padló, a csukott ablakon meg ki tud esni egy ceruza :) Van benne két kandalló, azokat használjuk a hőmérséklet optimális fenntartására, én meg a kertben favágással tartom magam karban. Illetve kéthetente a fűnyírással. Merthogy egy kertes ház kötöttségekkel jár. Van hogy a főbérlő intézi a fűnyírást, de van hogy a bérlő bevállalja azt is. Immáron 2 hónapja gazdagítja családunkat társaságával eme piros fűnyíró.

A ház belsejéről az eladás előtti képeket (mi még így láttuk, amikor megnéztük), illetve a történetét  a linkre kattintva megtekinthetitek

Na ez itt a kert.

Még indulás előtt elterveztük, hogy lesz egy kertünk. Beköltözés után pár nappal be is szereztem pár zsák termőföldet, felástuk a kert hátulját, majd elültettük az elültetnivalót. Mostanra szép nagy paradicsomok ágaskodnak bambuszszerű nádakhoz kötve. A nád a kert mögött nő vadon, nem kellett messzire menni érte. Mivel még sosem volt kertem, ezért érzéssel ültettük el a növényeket. Értsd ezt úgy, hogy semmit nem tudtam a paprikák, cukkinik és paradicsomok szexuális szokásairól. Ennek következtében a zöld cukkinin sárga is terem, a sárgán zöld. Egy paprikatövön megtalálható csípős, gömbölyű és csúcsos. A 8 féle paradicsom is valószínű hasonló szokszínűséget fog felmutatni amikor beérik. Van köztük fekete, szögletes, sárga, csíkos, piros, etc. Szerintem elmondhatom, hogy a kertünk színes és változatos, mégha csak pár négyzetméter is a veteményes :)

Rengeteg a háziállat is. Akad a kertben csiga, csótány, dongó, darázs, pók, hangya, különféle repülő, mászó, szőrös, epilált, páros, páratlan, ízelt és ízetlenlábú. Van mindenféle nyomós, fújós, egészséges és egészségtelen vegyszerünk számukra.

A megboldogult Spidermom és újszülött pókocskái

A szilva pár hete beért, a madarak és a szomszéd is segítettek a betakarításban (Időnként átjött egy vödörrel, hogy szedhet -e magának). Feleségem csinált belőle lekvárt és sutit is. A sárga szilva most lesz jó pár napon belül, a fügének még kell pár hét.

Képek a kertről:



Az a helyzet, hogy nagyon élvezem a kertet. Legnagyobb szerencsémre, mindig akad segítség a gondozásban, vagy éppen ha locsolni kell. Mit is akarhatnék ennél többet? ;-)

A lelkes csemeték

Feleségem boldogan átveszi helyemet a sörszünet alatt