Japán - A második nap

2012. Október 16. Japán. 

Az időeltolódás 7 óra előre. Mire kipakoltunk az időgépből a repülőből, gyerekestől-cuccostól, már mindenki elment előttünk (szerintem fejvesztve menekültek). Elindultunk hát mi is. Az egész repülőtéren nem láttunk senkit, követtük az utat. Egy zombi apokalipszis után is több embert vagy zombit lehet találni egy őserdő közepén, mint azon a reptéren. Mentünk, mentünk, lépcsőztünk, mozgójárdáztunk, lifteztünk, lépcsőztünk (szerencsére Godzilla nem leselkedett egyik sarkon sem), majd megérkeztünk a vámig.

Az elindulás

Valahol messze, egy távoli kontinensen, egy kis család felkerekedett, és maguk mögött hagytak mindent, amit eddig megismertek, megszerettek.

Hol is kezdjem? Talán az elindulással. Nem volt egyszerű elindulni, de ami ránk var, az valószínű nehezebb lesz, mint most gondolni véljük. Az egy hónapos herce-hurca, eladások, vízum ügyintézések, pakolások, búcsúzkodások után, amely már így is sok erőnket felemésztett, eljutottunk az új koordinátatengelyünk origójára.